A Házasság hete játékban résztvevő párok egymáshoz írt versei:
Szüntelenül szeretlek,
halálodig követlek.
Öt éve és még tovább
(meg ne tudja anyukád!)
Együtt ér majd el a vég,
biztos lesz ott egy TehÉn.
Hegyen-völgyön csapatunk,
a legjobb csapat mi vagyunk!
(Pánovics István – Kákai Emese)
Drága kis férjecském, mit írhatnék most Neked,
Nem sokszor mondom el rímben az érzelmeket.
Utolért minket a 24 év, néha még gombócból is sok,
De elég jók vagyunk így együtt. Te nem így gondolod?
Jól megy az együttélés, tervezés, gyereknevelés,
Bár azért nem mindig minden csupa nevetés.
Úgy próbálunk élni, ahogy azt a szülőktől példának láttuk, szépen csendben,
Ezt adjuk tovább a gyerekeinknek is majd remélem.
Veled fekszem, veled kelek mindennap,
Tisztelem az okos fejed, és hogy jó férj vagy.
Biztonságot adsz, és mindig támaszom voltál,
Köszönöm hogy a sokból pont engem választottál.
Tervezünk még megélni sok új dolgot és boldog órát,
Ehhez tudod a mi jelszavunk: „A végtelenbe, és tovább …”.
(Szántóné Gotrián Ida)
Az ELSŐ randi június tizenhatodikán
szívünk összekapcsol, mint lágy fonál.
Szerelem lángja ég a csillagok alatt
a csók a Kilátón mely örökre megmarad.
A mozi után szívünk örömre rezdül titokban
kéz a kézben együtt semmi nem állhat utunkban.
Építjük az életünket közösen,
melynek gyümölcsei egykor ott aludtak ölünkben.
Sok mindent megélhetünk még a közös úton,
rajtunk múlik, hogy részt veszünk e minden kalandon.
Szememben könnyek lebegnek
Hisz tudod jól: SZERETLEK.
(Szántó Zsolt)
Daninak
Olyan csodás ez a nap,
Hát szóljon neked ez a lap.
Szeretlek téged nagyon,
És te vagy a legjobb barátom.
Legyen bármennyi hibád,
Nincs szükségem másra, csak rád.
Tudom, hogy te is szeretsz engem,
Mert ha kell ott vagy mellettem.
Egymás mellett jóban rosszban,
Segítjük egymást, ha gond van.
Mivel költő nem vagyok,
És verset írni nem tudok,
Legyen elég ez a pár sor mára
Az én férjemnek nincsen párja.
(Csöndesné Samu Zsuzsanna)
Bébike
Bébike te vagy a mindenem.
Azt sem tudom mire mennék nélküled
Céltalanul bolyonganék a világban
És nem lenne, aki ebből a céltalanságból kirángat.
Bébike te vagy a mindenem.
És hidd el, ezt nem csak úgy színlelem.
Teljesen őszintén így gondolom.
Annak ellenére is, hogy rengeteget morgolódom.
Bébike te vagy a mindenem.
Szeretem ahogy viselkedsz velem.
Kedves vagy velem és a gyerekekkel is,
Még agyvérzés közeli állapotban is.
Bébike te vagy a mindenem.
Szeretlek, amióta megismertelek.
Elrepült velünk ez a röpke húsz év,
Remélem, hogy még kétszer ennyit tartogat nekünk az ég.
Bébike köszönöm, hogy vagy nekem.
Nélküled és a gyerekek nélkül üres lenne az életem.
(Csöndes Dániel)
Ölelés
Rengeteg szavam van,
Elmondani mégis kevés:
Milyen lélekemelő csoda
Egy hazaváró-ölelés!
Elém jössz, és karjaidba zársz,
Mesés így minden érkezés.
Így lesz naponta újra és újra,
Egy ölelésben két félből ismét Egész.
(Komáromi-Juhász Krisztina)
Köszönöm
Köszönöm az elsimuló perceket
nappalok kitisztult csendjeit
tisztán rebbenő pillantásodat
és ölelésed, ami őszintén melegít.
Köszönöm az egyszerű varázslatokat
a mindennapok unhatatlan-ünnepét
lélek-simogató, törődő szavaidat
és az együttlétek örökké tartó melegét.
(Komáromi János)
